Felejthetetlen emlék - Dani beszámolója az U16-osok szezonjáról

Az idei kadett bajnokság aranyérmét, a tavalyi siker után, ismét a Csata DSE fiataljainak sikerült hazahozni Pécsről - ennek apropóján írt Kárpáti Dániel egy hosszabb összefoglalót a kadettekről.

Ha a számokat nézzük, a legjobb támadást (78,3 dobott pont/ mérkőzés), a legjobb védekezést (44,3 kapott pont/ mérkőzés), a három "legmagasabb elért pontot" egy meccs alatt (74,79,82) és a három legnagyobb pontkülönbséget is a csapatunk írhatta a neve mellé (+39, +35, +29).

Ez azt jelenti, hogy 3 mérkőzés alatt több, mint 100 ponttal kerekedtünk a mezőny fölé. 

De mindez nem volt olyan egyértelmű a szezon során.

Szezonkezdet

Augusztusban kezdtem ismerkedni a lányokkal, és egy teljesen új szakmai stábbal, Krisztával és Balázzsal, valamint a vezetőséggel és a Csata híres utánpótlás műhelyének titkaival is - írta Dani. 

A csapat

Nem elfelejtendő, hogy a 2008-as korosztály három kulcsembere, a tavalyi döntőn már juniorkorú lett (Biczó Pami, Végh Viki és Zakor Iza). Idénre csupán két 2009-es játékos maradt a tavalyi keretből, Vörös Adri és Pócs Zselyke, ehhez kellett hozzáilleszteni a serdülő bajnokcsapat 2010-es gárdáját és Kesmárky Lucát. 

Az alapszakaszt veretlenül zártuk, kétszer megbirkózva a későbbi ezüstérmes Győrrel. Ezzel már decemberben biztosítottuk helyünket az országos döntőben. 

Mindenképp a játékosok fejlődése volt az elsődleges cél, így a  junior csapatban is többen játszottak az U16-osok közül. Végül, egy remek 4. hellyel zártuk  az országos döntőt egy hónappal a kadet finálé előtt. 

Sérülés

Március 18-a, kedd, Óbudai Kaszások - Csata DSE, szomorú nap volt számunkra, hisz csapatkapitányunk, vezérünk, súlyos sérülést szenvedett. Toman Zsófi nem csupán a pályán játszott fontos szerepet, de a csapat életében egyaránt elismert és szeretett személyiség számít. Ehhez jött még Székely Lia 2 hónapos kihagyása, aki szintén elképesztő munkát tett bele az idei szezonba és fejlődése még nagyobb lett volna, ha többet tud a pályán lenni. 

Mindezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mekkora átalakuláson mentek keresztül a lányok, nem csupán az új edzők, az új kategória, új szabályok, hanem a csapat életében történtek miatt is. Új szerepet kellett vállalni, előrelépni a hiányzók helyére, mint vezér, ezt elfogadni és elfogadtatni a csapat számára. Ehhez jött még az a nyomás, elvárás, amellyel az ilyennel jár, hiszen az ország legjobb csapatának tartottak bennünket. 

Az utolsó mérkőzés a rájátszásban, Győrben, nem úgy sikerült ahogy szerettük volna, de valószínűleg úgy alakult, ahogy ennek lennie kellett. Elszenvedtük a szezon egyetlen vereségét a 32-ből. Csak emlékeztetőül volt benne amerikai túra, olasz torna, spanyol csapat Budapesten… 

A döntő

Alapos felkészülés után, ahol tisztáztuk a szerepeket, a játékstílust, amit a döntőre szerettünk volna vinni, testben és lélekben is feltöltődtünk. 

A meccsek

A négy közé jutásért a Szekszárd ellen pénteken játszottunk. Az első félidőben még döcögött a szekér, de az öltöző után, 47-18-ra nyertük a második félidőt. 

Az elődöntőben, a BEAC csapata állt velünk szembe. Az előző napon tapasztaltak alapján, próbáltunk hamarabb nyeregbe kerülni, így az első 9 percben, ellenfelünk csak büntetőből tudott pontot szerezni (20-2 !!!). Kiegyenlítettebb második negyed után, a harmadik negyedet újra magabiztosan hoztuk (21-6), így a döntőbejutás már nem volt kérdéses. 

Ahogy erre számíthattunk, a Győr lett az ellenfelünk a döntőben. A kezdés szinte ugyanolyan jól sikerült, mint az előző napon (7-0 majd 12-2, 21-10 az első negyed végére). 

A második negyed közepére a különbség már 20 pontra nőtt (34-14 a 16. percben), de ellenfelünk egy pillanatra sem adta fel, és a legkisebb lazaságot a védekezésben, rögtön kosárral büntették. Az öltözőből visszatérve új erőkkel ugrottunk újra neki a célegyenesnek. Hamar elértük a 30 pontos előnyt (55-24 a 26. percben).

És mint egy szimbólum, az utolsó támadás, az utolsó kosár, az egyik figuránk tökéletes végrehajtása után, egy csodaszép csapatjátékkal és Szalai Blanka sikeres hárompontosával zárult. Feltettük a pontot az i-re,

a Csata DSE 2009-2010-es korosztálya újabb bajnoki címet szerzett. 

Ebben a csapatban, - sokszor elfelejtjük -, hogy egy 2011-es lány vezérli a támadást, tavaly már MVP volt az U16-os döntőn, 12 évesen. Idén Halasy Enikő teljesen más szerepben, a csapat második legeredményesebb játékosaként irányított, mind védekezésben, mind szervezésben, mind támadásban. 

Ha már megemlítettem a második legjobb teljesítményt, nem hagyhatom ki a torna MVP-jét, aki nem más mint Mara Julcsi. Elképesztő könnyedséggel gyártotta a pontokat és rombolta szét a tornán az ellenfél védekezését. Ezt már a junior döntőn is megmutatta, de amit itt letett az asztalra, az egy remekmű volt. 

A csapat ereje

A csapat ereje, egyik játékosunknak sem kellett 30 perc felett játszania és mind a 12 játékosunk 7 perc felett átlagolt ezen a döntőn! Egyik csapat sem mondhatja ezt el magáról. 

Személyes szavak

Szeretném mégegyszer megköszönni a remek munkát mindannyiatoknak, Adri, aki új csapatkapitányként legyőzte önmagát a döntőn, Blanka, aki ugyanúgy csapatkapitányként, nagy nyugalommal, érett játékkal tudta Enikőt támogatni és a csapat élére állni. Liát, aki bátran, összeszorított fogakkal küzdve, ki tudta venni a részét mindebből. Zselyke, aki a legjobbkor volt mindig a legjobb, magasemberként nagyokat küzdött ellenfeleivel. Patrícia, aki számomra az MIP (a játékos, aki a legtöbbet fejlődött) és nem csupán kosárlabda szinten, hisz mára már tudja ő is tudja, hogyan kell szalonnát sütni. Anna, aki ugyanígy mint Lia, összeszorított fogakkal, többször padlót fogva, de mindig onnan felállva játszotta végig ezt a szezont, elképesztő sebességével és mosolyával. Lipcsi, aki minden pillanatban készen állt, bevethető volt, védekezésben egy pitbull, támadásban egy sniper. Gulácsi, akivel talán hamarabb és többet kellett volna beszélnünk, de az év végére megvillantotta többször is a tudását. Hanna, akitől annyit vártam, mint Julcsitól, de sajnos csak én hittem el, hogy képes lenne rá, remélem jövőre ez változni fog, hisz képes rá! Végül Luca, aki sokat tanult idén, igazi versenyző, aki sosem adta fel, akkor sem, amikor a legnehezebb volt számára, Wemby, jövőre még erősebb leszel!

Köszönet

Köszönet a szülőknek, akik támogattak, köszönet az edzőknek, akik végig mellettem voltak, Kriszta, Balázs. Köszönet a junioroknak, akik végig támogatták a csapatot, egészen a döntőig, Pécsre vonattal elutazva.

Köszönet a Csata DSE-nek ezért a lehetőségért, Kriszta, Sanyi bá, Krisztián, 19. év a könyvekben. Felejthetetlen emlék - zárta sorait Dani.